2006 januárjában repültem ki Londonba munkakeresés céljából barátnőstül, aki alig tudott angolul. Én tudtam, de nem volt sok gyakorlatom az anyanyelvű angolokkal való társalgásban.
3 héten belül találtunk munkát. Ugyan fizetnünk kellett a közvetítőnek (amit erősen nem javaslok), azért voltunk hajlandóak fizetni, mert csak akkor kérte, amikor megvolt a munkahely. A munkahely egy lehúzó hotel volt, a barátnőm gyakorlatilag a minimálbért sem kapta meg mert nem óránként fizettek, ahogyan szerződés szerint kellett volna, hanem kitakarított szobánként, s lehetetlen volt elérni a minimálbért.
Nemsokat mardtunk ott, hamarosan regisztráltunk ügynökségekhez, (nem pénzbeszedő cégekhez!!! tehát ingyen regisztrávió, semmi költség) majd rövid alkalmi munkák után végre találtunk egy hosszú távú munkát a Newcastle repülőtéren, s ráadásul hetente fizettek. És még kicsit több is volt az órabérünk, mint a minimálbér.
A rövid alkalmi munkák úgy jöttek össze, hogy volt egy közvetítő cég, akikhez ha bementünk az irodába hajnali fél 5-kor (!!!), akkor nagy eséllyel adtak aznapra munkát. Bementünk néha, s mindennap valóban adtak, tehát megéri így kezdeni a dolgot.
Miután elköltöztünk Newcastle-be s a repülőtérnen kezdtünk dolgozni, az élet simán menni, bár az sem volt álom munka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése